2017. nov 28.

Ökoparkrot ígértek, de kerteket feldúló, elvadult bivalyokat kaptak…

írta: HÁZ
Ökoparkrot ígértek, de kerteket feldúló, elvadult bivalyokat kaptak…

Szerző: Papp-Felber Anita

Kezdhetném az írást azzal, hogy egy maroknyi ember tönkrevág több száz hektár területet a Bakonyban, Tájvédelmi Körzetben, de az nem lenne olyan érdekes. Ha azt írom, hogy mindezek mellett kihasználnak és nyerészkednek, arra már sokan felkapják a fejüket. Így megy ez ma. Igazából 2001-ig nyúlik vissza az ügy, úgyhogy el kell keserítenem a politikai vérebeket, ez az időszak bizony majdnem minden „színt” felölel.
Nagyon szép, amikor egy természeti helyet óvunk, mert gyönyörű, meg akarjuk mutatni a világnak, mert arra érdemes és kidolgozunk egy koncepciót arra, hogy miként működhet ez anélkül, hogy megbolygatnánk a természetes élővilágot. Na igen. Becsülendő. De mi van akkor, amikor a tervek megszületése után 16 évvel nemhogy nyoma sincs az akkori gondolatoknak, de történetesen egy kisebb pusztítás következett be. Hogy mi van akkor? Csend.

2001-ben a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében lévő, Magas-Bakony Tájvédelmi Körzetben alapítvány született. A bemutató komplex turisztikai élményparkot, egy bakonyi falu közelébe, a Gerence és a Gella patakok között, mintegy kétszáz hektár területen tervezték létrehozni.

Készítettek egy alapító okiratot is, amiben sok szép és tényleg értékes célt határoztak meg annak érdekében, hogy a térségben egy igazán kiemelkedő turisztikailag innovatív természeti gyöngyszem szülessen. Egy ökopark. Kiemelte az alapítvány, hogy megvédik a természetvédelmi területeket, munkát adnak a helyieknek, megvalósítják az ökoturizmust. A tervek részletesen kerültek kidolgozásra, rajzokkal, konkrét helyszínekkel, feladatokkal. A környék településeinek vezetői, a helyi szervezetek, az egyház, mindenki támogatta és üdvözölte a terveket.

Aztán eltelt 16 év.  Ha ma valaki elmegy ebbe a kis faluba és megkérdez egy ott élőt arról, hogy merre találja az ökoparkot, nagy valószínűséggel visszakérdez, hogy „az mi?”. Nem fogja tudni. Aki ismeri vagy hallott róla, pedig csak mosolyog. De azt is elfordulva, nehogy baja legyen.

Az ökopark helyén jelen pillanatban állatok élnek…és halnak. Gondozatlanul, éhesen. De talán ez sem derülne ki, ha nem ilyen pofátlanul menne a semmittevés. Gazdájuk ugyan van, de nincs jelen. Még a megyében sem. Legalábbis ritkán, ahogy a falu lakói elmondják, ugyanis egy hotelnek is tulajdonosa a falutól 6 km-re. Az utóbbi négy évben komolyabbra fordult az addig komikus és bosszantó helyzet. A területen élő közel 100 bivaly, körülbelül 220-240 szürkemarha és néhány ló elkezdett öntörvényűen kóborolni. A lovak közül az egyik teljesen vak, tele van sérülésekkel. Télen is szabadon vannak, befoghatatlanok. Az állatok őrzését a kezdetleges és tájba nem illő villanypásztorokkal, illetve egy helybeli alkalmazásával oldotta meg, akit egy rossz állapotban levő konténerben helyezett el. Igen. Az embert. Bár itt megjegyzem, talán az előzetes terv egy részét kipipálhatjuk, hiszen alkalmaztak egy főt. Pacsi! A terület rendezésével megbízott vállalkozó (aki hétköznapjaiban gázszereléssel és közbeszerzésekkel foglalkozik) látva a kezdődő káoszt, különböző kerítés-megoldásokkal kezdett el kísérletezni. Műanyag gázcsövekből készült oszlopok, betonoszlopok, szögesdrótkerítések, bálamadzagok kerültek bevetésre, melyek az átszakadásuk után is a helyszínen maradtak. A földön heverő drótok, az oszlopok, és különböző eszközök, a mai napig a Tájvédelmi Körzet gyepterületeit „díszítik” és egyébként veszélyeztetik ezzel a környék vadállományát is.

2.jpg

Emberünk nagyjából betudta a feladatot, jöhet a következő. Mert ha már van 200 hektár területem, használjam is. Az előbb említett bivalyok és szürkemarhák vízellátása érdekében a Kőkút nevű ’ex lege’ védett forrást „magáévá tette”, telepített oda egy tartályt, majd csővezetékeket fektetett, itató helyeket létesített, figyelmen kívül hagyva a védett természeti terület értékeit. Az itató azóta bűzös, lápos, elhanyagolt. Talán külön ki sem kell emelni, hogy a munkagépek mit hagynak maguk után ilyen jellegű építkezés következtében egy háborítatlan erdős területen. De menjünk is tovább gyorsan. Kívánsághozó aranyhal csak úgy nem terem ám, kell hozzá egy halastó. A Tájvédelmi Körzeten belül, lekanyarított egy részt és máris lett halastó. Ajjaj, hogy az a falu terveiben régészeti lelőhelynek számít? Nem baj! Úgysem szól senki. Az aranyhalat mindenki szereti. Lehet majd tőle(m) kívánni cserébe. Ha már van halastó, legyen új út, na meg ez az erdőrész sem tetszik, vágjuk ki! Ott meg jön a sok turista…ejjj sorompót az útra, ne mászkáljanak itt nekem.

1.jpg

A terület átrendezésre saját ízlésre az egy dolog. Az meg egy másik, hogy állatkínzás és emberek veszélyeztetése folyik a térségben minden nap. A bivalyok bemennek a faluba, az ott élők, főleg idősek kertjeibe. A terület turistautakkal gazdagon átszőtt, kirándulók, családok, lovastúrázók, gyermekcsoportok fordulnak meg itt.  Az állatok egészségi állapota a téli hónapokra leromlik, (takarmányhiány, egészségügyi ellátás, téli szállás hiánya) elpusztulnak, tetemük a területről lehordásra kerül. Jöhetne a kérdés, hogy miért nem tesz a falu ellene. Megkerestem a település polgármesterét, jegyzőjét és a mezőőrt is. Írásban tájékoztattak az állásfoglalásukról, azonban annak közzétételéhez nem járultak hozzá. Elmondásuk szerint több helyre tettek hivatalos jelzést – bár ezek eredményét nem közölték- , és próbálnak kommunikálni a tulajdonossal. A falu lakossága több, mint egy éve folyamatosan jelzi már a település lakosai által üzemeltetett közösségi oldalon is fotókkal a bivalyok megjelenését, hangot adva komoly aggódásuknak.

3.jpg

Érkezett bejelentés az önkormányzathoz, a mezőőrhöz, a rendőrséghez és kezdeményezték az állatvédőkkel is felvenni a kapcsolatot (bár egyes vélemények szerint nem tudnak mit tenni, mert ennyi állatot nem áll módukban sehol elhelyezni). Ezidáig semmi eredmény.

4.jpg

A falu szép. Gyönyörű. Békés és nagyon kedves emberek lakják. Igazi vidék. Ezt a környezetet nem véletlenül tervezték 1991-ben Tájvédelmi Körzetté nyilvánítani, ahol az ember és a természet harmonikus együttélése, a természeti értékek megőrzése a cél. Ehhez a kialakuló új természeti képhez lehetett volna igazítani egy olyan természetközeli ökoturizmust, ami feltételezhetően, a későbbi ’ökopark’ elképzelés kitalálóinak is a gondolata volt.

A falu honlapján a mezőőri jelentés szerint minden békés. A képviselő testületi ülések jegyzőkönyvei közül a legfrissebb 2016. júniusi. A problémának hivatalos körökben nyoma sincs.

Ha a fiam pályaválasztás elé kerül, tuti hogy a gázszerelő irányába terelgetem majd, mert úgy látszik itt mindenki egyenlő, de azért egyesek egyenlőbbek a többinél…

 

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!

 

Szólj hozzá

állatkínzás bivaly Bakony