Szerző: Horváth Zoltán

Még ki sem tudtuk rendesen pihenni az összefogás mantra által okozott flow élményt, már el is kezdték többen előkészíteni az EP választásra, mint kikapcsolódási lehetőségre való felkészítésünket. A két kulcsszó, nagy meglepetésre, az összefogás és a bojkottálás. Már ebből is látható, hogy a hazai ellenzéki politikusokban és értelmiségiekben micsoda kreatív energiákat volt képes felszabadítani annak a lehetősége, hogy a kormánnyal szemben állók ismét hülyét csinálhassanak magukból.

Kezdjük a bojkottal! Ungváry Krisztián történész tegnap az Index.hu-n amellett érvelt, hogy az ellenzéknek bojkottálni kellene az Európa Parlamenti választást. Az ellenzéki EP-képviselőktől jöttek is rögtön az ellenérvek. Persze, persze, ők csak a saját érdeküket leső számító szerencsevadászok, akiknek nem fontos a demokrácia... A helyzet ezzel szemben az, hogy a bojkott egy bődületesen nagy baromság. Az EP választás ugyanis egy tisztán listás rendszer, ahol nincs a körzethatárokkal való manipulálásra lehetőség, hiszen az egész ország egy körzet. Az EP itthonról egy politikai nyugdíjas otthonnak tűnik, ahova már csak pihenni küldik a foga vesztett politikusokat, akiknek az ország ügyeibe nincs lehetőségük beleszólni. Tehát semmilyen értéke nincs az ottani képviselőségnek: egy bojkottal viszont jól kiszúrhatnánk a Fidesszel. Csakhogy a Fidesz az ilyen erkölcsi kérdéseken már rég túl van. Örülne annak, hogy az összes Magyarországnak járó képviselői helyet birtokolhatja. Ezzel akkora ereje lenne már, hogy jelentős mértékben meghatározhatná a néppárti frakciót, vagy akár egy új, saját vezetésű EU-kritikus frakciót alapíthatna. Az EP képviselők munkájával kapcsolatos vélekedésről pedig annyit, hogy nagy általánosságokban igaz, de közel sem kellene hogy ez így legyen. Egy EP képviselő előtt rengeteg lehetőség áll, hogy kintről is aktívan és érdemlegesen politizáljon. Példa erre Jávor Benedek, aki nagyon erősen vitte a Pkas2 ügyet. Egy EP képviselőnek ráadásul joga és lehetősége is van arra, hogy a magyar Parlamentben is felszólaljon. Más kérdés, hogy ezzel meglehetősen kevesen és kevésszer élnek. 

Az összefogás mantra okozta ellenzéki bajra a másik megoldást az összefogás jelenthetné. Legalábbis Tóth Bertalan szerint. Az MSZP újonnan megválasztott elnöke a Népszavának adott interjúban nyilatkozta a következőket:      

Nagyon örülnék, ha az ellenzéki pártok közös listát tudnának állítani, de vannak kétségeim. Az LMP új társelnöke már kimondta, hogy az MSZP-vel nem kíván együttműködni, a Jobbik esetében még nem egyértelmű, milyen útra lép a párt. A DK-val az EP- és az önkormányzati választáson is fontos lenne együttműködni, de olyan előnytelen megállapodást még egyszer nem kötnek a szocialisták Gyurcsány Ferenc pártjával, mint a 2018-as választások előtt. És pont emiatt mondom, hogy az országos központ senkire nem kényszerítheti rá, kivel működjön együtt, hanem helyben kell megtalálni a megfelelő embert: a DK jelöltjei ugyanis rendkívül gyengén teljesítettek, magyarán gyenge volt a beágyazottságuk. Viszont az egy fontos kiindulási pont egy szövetség megépítésénél, hogy a Párbeszéddel jelenleg is együttműködünk. És hiszem, hogy az EP- és az önkormányzati választásoknak is együtt vágunk neki.

Az alapállítás ebből tehát, hogy a Párbeszéddel közösen állítanának listát az EP választásra, de a többi szervezettel való összefogásnak is örülnének. Ezt erősíti Kunhalmi Ágnes is, aki a Republikon Intézet által szervezett minapi pódiumbeszélgetésen a következőket mondta:

a hazai demokratikus ellenzék közös listáját javaslom az EP-választáson.

Nos, akkor még egyszer: az EP választás tisztán listás rendszer. Semmilyen kényszer nincs az összefogásra. minden 5% feletti párt bejut, és adhat (legalább egy) képviselőt. Az összefogás maximum azoknak jó, akik a küszön alatt vannak, de ők úgyis megpróbálnának felkapaszkodni valamelyik nagyobb párt listájára. Mindenki másnak egy jó lehetőség, hogy saját politikáját bemutassa. Nem véletlen, hogy 2014-ben, rögtön a kormány nem váltós összefogás bukása utáni EP választáson is külön indult az MSZP-től a DK, valamint az Együtt-PM. És mindegyik bejutott saját jogán is. Ráadásul az EP-ben tisztán értékrendek, ideológiák szerint rendeződnek frakciókba a bejutó pártok. Külön tábort alkotnak a szociáldemokraták, a konzervatívok, a liberálisok, a zöldek, a kommunisták stb. Egy nagy ellenzéki lista a bejutás után legalább 2-3 felé szakadna (az MSZP és a DK jelenleg a szocdem, az LMP és a Párbeszéd pedig a zöldek frakciójában politizál). 

Az ellenzéki térfélen tehát a markáns politizálás és a következő megmérettetésre való felkészülés helyett, folytatódik a taktikázgatás, a megúszás lehetőségének keresése. Ez pedig már most előrevetíti Orbán Viktor újabb (és újabb) sikerét. 

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!