Németh Ákos írása

A mai napon a szombathelyi közgyűlés 2021-ig megválasztotta Jordán Tamást a Weöres Sándor Színház élére. Azt hiszem, aki egy kicsit is foglalkozik közélettel, az tudja milyen tortúrának a végeredménye a mai döntés. Ezt nem is részletezném, ha esetleg valaki nem olvasta, ITT egy rövid összefoglaló.

Kép forrása: wssz.hu

Én inkább az ügy azon oldalán töprengtem el egy kicsit, hogy Jordán Tamást, nyugodtan nevezhetjük a színházi szakma csúcsának, mögötte áll a teljes társulata!, támogatásukról adtak ki nyilatkozatot a nemzet színészei, ezres tüntetés volt mellette, ennek ellenére a városvezetés nem szavazta meg elsőre. Az a gondolat nem hagy nyugodni, hogy ha vele ezt megtették, vajon ha Én kerülök, az útjukba velem mit tesznek?

Attól tartok, hogy nagyon gyorsan félreállítanának. A kérdés, hogy tényleg ilyen vezetőket akarunk-e magunknak? Sokan úgy gondolják, hogy ők nem kerülhetnek ilyen helyzetbe, hiszen nincs kapcsolatuk a politikával. Igen,

bizonyára ezt gondolták, a trafikosok, a földtulajdonosok, az újságírók, a tv2 dolgozói, a közalkalmazottak, a takarékszövetkezeti dolgozók, a dohányboltosok

stb. stb. Pontosan ez a probléma, hogy a politika már beleszól a mindennapjainkba, meghatározza, ki jut előbbre, hiszen a „Nembaj, ha hülye, a mi hülyénk!” elv érvényesül, és nem a tehetség számít. A másik aspektusa a történetnek, hogy mit gondolnak a képviselők a feladatukról? Azért szavaznak a választópolgárok képviselőket, mert azt gondolják, hogy az az ember tudja leginkább képviselni az akaratukat. Ha olyan szerencsés helyzetben van egy képviselő, hogy nem kell azon gondolkodnia, hogy a választói mit szeretnének, mert mondjuk, ott tüntetnek valami mellett, akkor egyszerűen azt kell tennie, amit a választói elvárnak, nem pedig felháborodni. Viszont szeretnék gratulálni Jordán Tamásnak, mert kettős győzelem ez, hiszen amellett, hogy igazgató maradhat, azon kevesek közé tartozik, akik állták a sarat, és nem sikerült félreállítani.