2018. nov 05.

Ki a lópikulát érdekel a cigányság?

írta: HÁZ
Ki a lópikulát érdekel a cigányság?

Szerző: nemisvagyokhülyegyerek

Szeptember 22-én rendezték meg a Roma Pride-ot, sorban a hatodikat. Nekem csak az elsőt. Tavaly nem sikerült elmennem, amit szívből bántam. Ekkor volt az ominózus eset, hogy a MÁV-nak nem tetszett, hogy a nyugatinál emléktáblát kapjon Puczi Béla egyik ott halálra fagyott, a nemzeti hősök archívumából indok nélkül kimaradt honfitársunk, aki sokunknak magyarabb volt, ugyanakkor az állampolgárság megszerzéséhez nem eléggé. 

Idén elmentem. Meglepően kevesen voltak. Talán azért, mert délelőtt esett az eső, talán másért. Talán még azt is megkockáztatom, hogy vidékről majdnem annyian, mint Pestről. Volt box edző aki csak emiatt, egyenesen Londonból repült haza a menetre. Volt, aki csak Szlovákiából. 

romapride.jpg
De ELJÖTTEK!

És voltak sokan akik NEM JÖTTEK EL. Most pedig alapvetően nem a cigányságra gondolok, (pedig onnan is jöhettek volna sokkal többen) hanem például a különböző alapvető jogokkal, szociológiai és társadalmi ügyekkel foglalkozó civil szervezetekre, egyetemi professzorokra, szociológusokra, kutatókra. Jöhettek volna magánemberként azok a politikusok akik fontosnak tartják, hogy ne legyen szegregáció, de akár maga az ombudsman is ombudsmani szerepében.  Nem volt a helyszínen senki sem akit akárcsak egy kicsit is aktív politikusnak lehet ma tartani. A legpolitikusabb résztvevő Mécs Imre volt, aki annyira nem politikusként jelent meg, hogy amikor az embereket kérdezgették, hogy ki miért jött el,  akkor Őt azért nem találták vagy tíz percen keresztül, mert egy csapat gyerekkel beszélgetett és fényképezkedett, ezt pedig fontosabbnak tartotta egy kis szereplésnél (amivel amúgy nagyot nőtt a szememben és örülök, hogy ezt laza 10 méteres távolságból végig nézhettem). Persze lehet, hogy a sok távolmaradás Setét Jenő személyének szól, de hát könyörgök akkor lett volna vele tele a sajtó, hogy Setét Jenő rossz így vagy úgy, és emiatt maradunk távol, vagy csinálunk egy saját rendezvényt, de erről szó sincs, mindenki csak szimplán kussolva távol maradt.

Nagy élmény volt számomra a Pride című film. Ahol pont arról volt szó, hogy egy elnyomott csoport kiállt egy másik csoport mellett, amikor a hatalom erővel el akarta azokat nyomni, mivel átérezték, hogy mennyire rossz, amikor nem lehet másra számítani. A film Margaret Thatcher Angliájában játszódik, ahol az ellehetetlenítésük miatt tüntető bányászok mellett a szintén elnyomott LMBTQ közösségek lépnek fel segítőkészen. Valami ilyesmi megmozdulásokat ha elérnénk, akkor még akár lehetne is valami ebből a mi kis földhözragadt társadalmunkból.
Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!
 
Szólj hozzá

roma cigány pride