Öt éve védte meg Selmeczi Gabriella a magánnyugdíjainkat
Szerző: Németh Ákos
Ezúton is köszönjük, az utókor nyilván nem felejti, el nem évülő érdemeit.
Azért nézzük csak meg mi történt azokkal, akik maradtak a magánnyugdíjrendszerben: Annak idején, nem tűnt racionális választásnak a rendszerben maradni, hiszen gyakorlatilag azzal fenyegettek, hogy aki ezt meglépi, az nem fog állami nyugdíjat kapni, de valahogy azt éreztem, hogy az Európai Unióban ilyet nem lehet megcsinálni, ezért beballagtam a nyugdíjközpontba, és nyilatkoztam, hogy én bizony szeretnék maradni.
Persze a fenyegetésből gyorsan ki is hátrált a kormány, miután lezárult a döntés időszaka. Jelenleg kb 60 ezer ember maradt bent a rendszerben, akik úgy néz ki meglehetősen jól jártak, mivel pl. tavaly amikor a jegybanki alapkamat 1% körül mozgott, a Horizont Tempo (amelyben van e sorok szerzője is) hozott 10%-ot.
Most akkor mégsem lopták el a bankok a befektetésünket? Mi lett az ígéretekből? Hol vannak az egyéni számlák? Mi lett a 3000 milliárddal, amit államosítottak?
Nagyon úgy tűnik, hogy a pénzintézetek, kifejezetten jól gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal. A kérdés, hogy kinek mi a feladata, én hiszek abban, hogy a pénzintézet faladata, hogy kezelje a befektetéseket, az államé, pedig, hogy ellenőrizze a pénzintézetek működését, és olyan jogi környezetet teremtsen, ahol biztonságban vannak a befektetések. Persze biztos van aki úgy gondolja, hogy az a legjobb, ha az állam a TV2-be, vagy kisvasútba, esetleg stadionba fektet, de valahogy ezek az unortodox megoldásokban nekem nem sok bizodalmam van, és attól tartok, hogy mire számon lehetne kérni a nyugdíj ígéreteket a jelenlegi vezetőkön, ők már nem lesznek sehol, viszont mi maradunk, és majd egy szál gyertyát gyújtunk, Selmeczi Gabrielláért.
Az utolsó 100 komment: