2018. feb 14.

Kint dolgozol? Szégyelld magad!

írta: HÁZ
Kint dolgozol? Szégyelld magad!

Szerző: Papp-Felber Anita

Amikor középiskolás koromban megkérdeztek a jövőképemről, nem az volt előttem, hogy egy idegen országban, egy idegen kultúrával ismerkedve, sok kompromisszummal a puttonyomban takarítok, vagy állok egy pultban. Nekem más terveim voltak. A segítő szakmát választottam, és egy kis kanyarral ugyan, de végül célba értem.

Viszont mikor kikerültem a főiskoláról sehova nem vettek fel, mert pályakezdő vagyok. Nem számított, hogy akkor már 6-7 éve rendszeresen dolgoztam suli mellett. Most már tudom, hogy ez a kifogás egyenlő a „nincs protekciód nálunk” kifejezéssel. Rosszul esett, mert hivatásomnak éreztem akkor is a szakmát, erre készültem. Aztán fogtam magam és kimentem Ausztriába.

Először ültem az ágyon és bőgtem. Otthon kellett volna ünnepelnem a koleszos társaimmal, ehelyett azt hallgattam németül, hogyan kell összehajtogatni a fürdőköpenyt. Egyedül, segítség és ismerős nélkül. Viszont minden keserves óráért kárpótolt a szezon végi fizetésem. Itthon továbbra sem kaptam munkát. Kerestem, és akartam harmad annyiért dolgozni, de csak 3 részmunkaidőre futotta egy másik szakmában. Maradtam a szezonozásnál.

kulfuldre-menni.jpg

A férjem 17 éve dolgozik Ausztriában. Pincér. Mikor eldöntötte, hogy ezt a szakmát választja, még az édesapjának segítette megvenni a kólát a nagykerben, és készítette elő a savanyúságokat a vendégeknek. Budapestre utazott fel engedélyekért. Ma, 2 gyerekkel és 17 év osztrák munkaviszonnyal a háta mögött pedig olvassa a hírt: megnyirbálják a családi ellátásokat.
Benne volt a levegőben. Tudom. Túl jó nekik… minden hónapban vagyonokat keresnek, plusz fizetések, családi pótlék… még mit nem…
Megjelennek a cikkek és mit csinál a magyar? Örül. Kárörvend. Nesztek kis szarosok… majd most nem lesz olyan jó dolgotok. Nekem is szar, én sem kapom, most legalább megtudod, mennyibe kerül a kenyér.
Hát őszinte leszek először egy olyan egészségeset röhögtem, amit már régen. Majd csak egy szó jutott az eszembe: tudatlanok. Fogalmatlan, tájékozatlan rosszindulatú a magyar. De hát min is lepődünk meg?

Aki kint van, az tudja. Soha nem kapsz olyan elismerést, mint az osztrák kollégád, kidolgozhatod a beledet is. Te mindig is csak egy vendégmunkás leszel. Még ha most azt hiszed, hogy nem is. A főnököd azt hiszi, hogy szívességet tesz neked azzal, hogy az utolsó bőrt is lehúzva rólad maxigázon dolgoztat. Ingázol, vagy épp nem látod a családodat hónapokig. Nincs magyar ünnep, sem hétvége. Ugyanazt az adót fizeted, mint melletted a Fritz, de ő meg fogja kapni azt a családit, amit te nem. Pedig egyidős a gyereketek. Miért? Értem én, hogy vannak cicák, akik azért mennek ki néhány hónapra, hogy majd jól teherbe esnek, és kintről kapnak pénzt. Erre is csak annyit tudok mondani: magyar. Ezt viszont ki lehetne szűrni.

Na de most nem ez a lényeg! Ez az egész írás nem akarom, hogy a panaszkodásról szóljon, mert az, aki így és ott dolgozik, nagyon jól tudja, hogy mit vállal. Gürizik, utazik, alkalmazkodik, elvisel. Tisztában van vele, köszöni szépen. De engedtessék már meg, hogy ezek a magyarok meg is kapják az őket megillető bérüket, juttatásaikat. Az itthoniak meg az irigykedés helyett tanuljanak nyelvet és menjenek szerencsét próbálni. Csak kipróbálni. A lehetőség adott. Az a sok sok rosszindulatú komment, vélemény, tudatlan hozzászólás, ami a hír alatt volt, (és gondolom itt is lesz) egyszerre elkeserítő és bicskanyitogató. Hozzáteszem nulla ismerettel és tapasztalattal… Nincs még egy ilyen nép, mint mi: magyar, magyarnak a farkasa.

 

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!

 

Szólj hozzá

munka magyar külföld külföldi munka Ausztria