Szerző: ernő-rozika

A történet kitalált és mindennemű egyezése a valósággal csak a véletlen műve - így szokták a filmekben is, ugye? 

A sztori helyszíne speciális. Egy speciális munkahely. Odafigyelést és tudást igényel. Nagy tudást. Nevezzük főszereplőmet Gyurinak. Gyuri egy magasan kvalifikált, okos férfi, akit kicsit megviselt a magánélete, de a szakmájában kiemelkedő és sikeres. Elismert és mindezek mellett egy nagyon jószívű, kedves ember.

Gyurinak van egy munkahelye. Szeret ott. Érti, tudja, eredményes. Hosszú éveken keresztül önállóan felelősséggel a vállán teljesít. Soha nem volt gond. De a kollégáival sem, ők is ügyesek. Így van ez Speciálfalván. Szorgos kis hangyák, tudják a dolgukat.

Hmm, de ez túl szép, hogy ebben az országban így is maradjon! Történetem másik főszereplője, álnevén Helga. Helga már vagy fél éve eltűnt a süllyesztőben, minek után majdnem összeomlott egy rendszer a „vezetése alatt”. De visszatért… jaj vissza!!! Szerencséjére a cég vezetője egy új fazon lett és volt egy kis rés a pajzson, apuka pedig kihasználta és visszasegítette kicsi elveszett lánykáját, aki nélküle egy irodaház adatrögzítője lenne maximum.

Helga újra nyeregben. Most ő lesz a régi motorosok új vezére. Hiszen ők tudják a dolgukat, vezetésre eddig sem volt szükségük, Helgának ott nem kell majd gondolkodnia. Az neki amúgy is megerőltető. Egész nap fontos dolgok miatt nyomkodja az okos telefonját, ki kell választania melyik selyem ing illik az új tűsarkúhoz. Azért ez sem piskóta. Szóval kellett egy hely Helgának, és ezt találták ki.

Nem tudom eldönteni, hogy mikor nő ki az ország ebből a betegségből. Arra érdemtelen emberek tömegei ülnek vezető pozícióban abszolút inkompetensen. Illegnek-billegnek, fontoskodnak, de üresek. Döntéseikkel életeket és munkahelyeket tesznek tönkre de még ezt sem veszik észre. Nem intő jel az sem, hogy a fluktuáció a tízszeresére duzzad…nem. Mert nekik csak az önös érdek számít. Hogy saját magukat bebiztosítsák, és a székért cserébe lemondanak magánéletről, családról, barátságokról, majd állítják, hogy ez nekik jó. Hogy így akarják. Na persze.

De kanyarodjunk vissza Speciálfalvára. A kis hangyák dolgoznak tovább, tudják a dolgukat. Helga jön, megy, igazgat. Talán már az is megfogalmazódott a fejében hogy neki egy nagyobb iroda kell, meg egy titkárnő. Mert az ő beosztása megkívánja. Peregnek a százezrek, két kitalált státusz, a kollégák pedig még egymás helyettesítését sem bírják, annyira kevesen vannak. Helga pedig… Egy a sok közül, akit apu, anyu vagy a szerető tángál. Neki nem kell keményen dolgozni, gondolkodni, felelősséggel dönteni. De nincs egyedül. Sok Helga ül még felelős pozícióban, aki megnyerte a főnököt, vagy épp valakinek a valakije. Nem számít, mit nem tud, az sem, hogy mindenki utálja a háta mögött. A hamis emberek keresik a kegyeit, mert belül ők is Helgák akarnak lenni. Vagy már azok is.

Gyuri egy nap nem megy be. Kivett egy kis szabit. 2 hét lesz belőle. Helga nem tudja helyettesíteni, neki ez túl nagy falat. Gyuri leveti a hangyajelmezt és kihúzza magát. Elfogadja azt a másik ajánlatot. Ott ő ül a bőrszékben és végre a helyére került az puzzle utolsó darabja is. Hiszen jó ember van jó székben.

Hogy változik-e ez valaha? Talán ha kikopik a hálapénz, vagy a korrupció. Talán ha egy pályakezdő is kaphat esélyt vagy nem küldik el a kisgyerekes anyukát mondvacsinált indokkal az állásinterjúról. Változhat, ha olyan emberek vezetik majd ezt az országot, ahol nem a szoknyához, vagy csaló sikkasztó apukákhoz igazítanak státuszokat. Azt gondolom semmi csodálkozni való nincs az olyan döntéseken ebben az országban, aminek semmi értelme, vagy épp használhatatlan. Aminek csak hátránya van, vagy épp nem is odavaló….ahelyett, hogy a bőrszékeket az arra érdemes szakértők és dolgozni, gondolkodni tudó emberek foglalnák el. Az olyan emberek, akik emberségből is helyt állnak. Akik vezetnek és nem irányítanak. Akik együtt dolgoznak és példát mutatnak, nem elrettentenek. Vagy ez egy irreális magyar álomkép?

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!