Szerző: Papp-Felber Anita

Nem fordul meg bennem a pillanat, amikor Semjén Zsolt büszkén és diadalittasan zengte a Kossuth-nótát Orbán Viktor mellett, választási beszéde után. Ezt tette azon az éjszakán, amikor nyertek. Ott álltak és ezt a dalt énekeltek. Néztem őket… az idősödő és az évek alatt meghízott embereket, akiknek nem csak a nadrágjuk, de a bankszámlájuk is nagyobb lett. Ez egy olyan pár perc volt, ami beleégett a retinámba.

A Kossuth nóta egy olyan nóta, amire egy jó érzésű magyar kihúzza magát büszkén, és felemelt fejjel énekeli. Nem hallottam a beszédet, azóta sem hallgattam meg. Viszont sosem fogom elfelejteni azt a szürreális pillanatot, amikor egy ilyen félrevezető kampányt követően, a hazán élősködő emberek azt skandálják: „éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

A Kossuth nóta keletkezése, Kossuth Lajos élete és tettei messze-messze nem férnek össze ezzel a képpel, ezekkel az emberekkel.

„A Kossuth-nóta aztán az idők múlásával az egyik legszebb és az egyik legismertebb nemzeti énekévé nemesedett a világ bármely részén élő magyarnak.” – kérem a kedves politikusokat, ne rondítsanak ebbe bele! Kossuth Lajos azt üzenné, elfogyott a bizodalma… nem a regimentje.

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!