Mi lesz a DK-val?
Szerző: Horváth Zoltán
Már két hónap telt el az országgyűlési választás ota. Az eredmények, és az elmúlt időszak eseményeiből megpróbáljuk összerakni, hogy melyik párt mire számíthat az elkövetkezőkben. Az Együttel kezdtük, a Magyar Kétfarkú Kutyapárttal, a Momentummal, majd a Párbeszéddel folytattuk. Következzen a Gyurcsány-párt!
A választás éjszakáján Gyurcsány Ferenc előbb azon kesergett, hogy ismét kétharmada lett a Fidesznek, és hogy ez nem jó. Aztán kicsit elmélyedt a herpetológia tudományában, és a kígyók mozgását elemezte.
Miután tulajdonképpen lekígyózta a szavazásra várakozókat, azonnal derűre vált a ború, hiszen bejelentette, hogy pártja, a DK történelmi sikert ért el azzal, hogy önállóan bekerült a Parlamentbe. Ez kétségtelen tény (mármint nem a történelmi siker, hanem hogy bekerültek), bár tegyük hozzá, hogy DK-sok eddig is ültek ott. 2014-ben az összefogásos listáról jutottak be négyen, így pont nem tudtak frakciót alakítani. Két év országgyűlési meló után azonban rájöttek, hogy simán lehetnek úgy is képviselők, hogy nem járnak be dolgozni, így inkább mással foglalták el magukat. Hogy mivel, azt nehéz megmondani. Országos hálózat építésével, szavazóbázis növelésével biztosan nem, ugyanis idén épphogy átcsúsztak a küszöbön: 307.401 listás szavazatot szervezve 5 és fél százalékot értek csupán el. Ezzel csak a minimális célt sikerült teljesíteni, de eléggé elkeserítő lehet azok számára ez a teljesítmény, akik tényleg elhitték, hogy az MSZP-ből való kilépés után Gyurcsány átveszi a vezető pozíciót a balos térfélen.
A DK egyszerűen többet hitt, vagy még inkább többet hitetett el magáról, mint ami. 2014-ben az Európa Parlamenti választáson egyedül indult. Akkor közel 10%-ot szerzett. Alig maradt el akkor az MSZP-től és mindketten azonos számú (2-2) képviselőt küldhettek Brüsszelbe. A támogatottságuk aránya a négy évvel későbbi ismételt önálló próbálkozáson messze alacsonyabb, kb. fele volt. A volt miniszter azonban ügyesen taktikázgatott a szocialistákkal szemben, így a 106 egyéni körzetben a DK állíthatott koordinált jelöltet. Ez a tényleges baloldali arányoknál jóval több volt. Az MSZP éppen permanens belső válságban volt, lecserélte miniszterelnökjelöltjét. A helyzetet Gyurcsány ügyesen használta ki, így az 5 listás bejutó képviselője mellé kapott még 4 egyéni győzelmet is. Frakciójuk ezzel 9 főre erősödött.
Borítékolható, hogy a baloldali pártok közötti küzdelem tovább folytatódik majd a vezető pozícióért. A DK helyzetében viszont túl sok változásra nem lehet számítani. A Demokratikus Koalíció ugyanis nem párt, hanem szekta: egy vezért követő, elvakult rajongótábor alkotja. Túl sokat nem tudnak növelni a támogatottságukon, de veszíteni sem. Ha a DK-nak egyszer vége lesz, az azért lesz, mert Gyurcsány Ferencnek vége lesz (lásd még Fidesz-Orbán korreláció), és a pártelnök láthatóan nincs a legjobb formában. Hol arról beszél, hogy az MSZP és a DK a Dk leváltására fogott össze, hol zavaros számelméleti fejtegetésekbe kezd a prímszámokról, hol kígyózik. Legutóbb a Parlamentben jutott el a migránsoktól a robotokig. A szürreális gondolatfolyamot még a közvetlenül mellette ülők is nehezen tudták követni:
A DK várhatóan továbbra is az antifideszt próbálja játszani. Ha Orbán azt mondja, hogy erős szuverén államra van szükség, akkor Gyurcsány azt mondja, hogy európai konföderáció kell (pl. fenti videó). Ha Orbán kiáll, a határon túli magyarokért, akkor Gyurcsány nekik támad. Ezzel szépen el is fog telni ez a négy év, aztán már csak egy újabb kedvező alkut kell kötniük a szocikkal (ha még léteznek akkor). Mindezt egészen addig tudják folytatni, amíg el nem kopik az összes, a balos kormányokra még nosztalgiával emlékező nyugdíjas, ám rövidtávú célnak a fenti koncepció bőven elég is.
Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!