Szerző: PFA

A nők a nők a nők… mindenhol őket látom, hallom, olvasom. Kicsit most besokalltam belőlük, pedig jó magam is nő vagyok.

Nem tudom megkülönböztetni, hogy melyik vállamon van a kisördög és melyiken a kisangyal, mert olyan, mintha 4-5 vállam lenne, és mindegyiken más ülne. De mivel nincs jó vagy rossz vélemény, leírok egyet én is.

Nő vagyok, meg feleség 8 éve. Anya vagyok, fiatalon szültem, ez is volt a terv… és dolgozó nő is. Kicsit karrierista, a szó talán kevésbé degradáló jelentésével, mert vállalkozni kezdtem a munkám mellett annak reményében, hogy majd többet lehetek a családommal és azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Az előző munkahelyemen fogvatartottakkal dolgoztam nőként egy zárt intézetben. Szóval azt hiszem, a női szerepek egész tárházával kapcsolatban vagyok.

Mégis zavar ez a fene nagy feminista szónoklás, ami úton-útfélen szembe jön. Néha lekiabáljuk a pasikat, hogy nekünk jobban kell és több kell. Nem kell több… csak egyenlő esélyek kellenek. Itt a foci vb… te jó Isten! Nálam kevés ember utálja jobban a foci minden rezgését. Ennek ellenére a gyerekem focizik, a férjem pedig amikor tud, leül egy sörrel a kezében a meccs elé. De nekem az lenne a furcsa, ha a férfi, akit szeretek nem nézne meccset.

Változtak a szerepek és a férfiak egyre nőiesebbek. Vagy nem azok, csak egyszerűen töketlenek. Talán pár év múlva fordul a kocka és majd nekik kell felvonulásokat szervezni, hogy egyenlőséget skandálva jogaikat érvényesítsék? Ezt viszont nem tudom elképzelni.

Visszatérve az eredeti szálhoz, engem kezd zavarni hogy mindenhol a női egyenjogúságért harcoló plakátokat, kérdőíveket, cikkeket és reklámokat látok. Valószínű én nem találkoztam közvetlenül megkülönböztetéssel, és én egy kiegyensúlyozott házasságban élek. Valószínű, hogy vannak nők, akik sajnos nem. Viszont rajtuk egy plakát és egy reklám nem segít. A döntést, hogy mennyi bért kapjon, valószínűleg egy férfi hozza meg. Azt, hogy szülni szeretnék e még, mindig férfi felettes kérdezte meg, bár nem tehetné. Ha betegek a gyerekek, bizony én megyek táppénzre, nem a férjem.

Értem, hogy szükség van az egyenjogúság harcára, bizony ebben egyet is értek. De Hölgyeim, kicsit magunkért is ki kell állni! Nem volt mindig ez így… nem mehettünk bárhova és nem tehettünk bármit. Vannak helyek, ahol ez még most sincs így. Ne mástól várjuk a csodát! Mindezek mellett azt gondolom, hogy én személy szerint örülnék, ha a nő nő lehetne, a férfi pedig férfi. Ha nem felejtenék el kinyitni előttünk az ajtót, ha nem tűnne el a kézcsók, ha kapnánk virágot csak úgy spontán, ha újra megtanulnának udvarolni a férfiak és a nők tudnának ezzel mit kezdeni, ha a férfi tudná használni a fúrót vagy fűrészt, és nem csak az edzőtermi izom nőne. Ha nem a közösségi hálón ismerkednének a szinglik, hanem koncerten vagy kávézóban. Ha a nők kicsit gyengédebbek is tudnának lenni, vagy megtanulnának kicsit főzni. A pasik szeretnek enni.

Végezetül csak egy gondolat. A VB még körülbelül 3 hét, ha jól tudom, de lehet, hogy nem. Kedves Férfiak… két meccs közé férjen be egy kis figyelmesség, vagy egy bonbon. Vagy virág. Vagy mozi. Vagy kávé. Vagy egy séta, egy masszázs, egy puszi, egy ölelés. Tapasztalatból mondom, ezek az apróságok megmenthetik a meccsre tartogatott hideg sört a hűtőben, ha nem fér be a vacsi mellé…

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!