Fekszem a földön. Mellettem egy irodalomtörténész térdel. Már 20 perce küzdünk, és még legalább 30 percig fogunk. Ezt persze akkor még nem tudjuk. Nem sikerül. Egy IKEA ágyat rakunk éppen össze. Lehet, hogy nem pont IKEA, de olyan. Semmi az egész: 4 csavart kell a helyére rakni. Izzadunk. Az első hárommal nincs gond. A negyedik nem adja magát. Mi meg nem adjuk fel.

Szemben velünk a Duna. A Dunakanyar. Ott tornyosul előttünk a Szent Mihály-hegy. Csodálatos a kilátás. Illetve konkrétan ez a kép tárul elénk:

Varázslatos. A folyó túloldalán vonat fut. Megtöri a tájat, de még ez is szép. De most ez nem lényeg. Össze kell rakni az ágyat. Amúgy is össze kell rakni az ilyet. Ami nem adja meg magát, azt már csak azért is meg kell csinálni. Na de ez Winkler Márta ágya lesz!

Törékeny asszony, már túl a 80-on. Jó lesz, hagyjuk -mondja. Csak 56 kilót kell elbírnia. Dehogy hagyjuk! Hát nincs bent normálisan a negyedik csavar. Szétesne. De ha nem is esne szét, hát Winkler Márta ágyát nem hagyhatjuk félkészen.

A magyar alternatív pedagógia egyik legnagyobb tekintélye kérte, hogy segítsünk. Nem maradhatunk szégyenben!

Én most ismertem meg őt, irodalmár barátom, aki elhozott Mártához, már nagyon régóta. Családi barátok. Persze hogy nem adjuk fel. Csak hát az átkozott anya folyton elfordul, így a csavar nem tudja elkapni...

Forgatjuk az ágyat. Felállítjuk úgy is próbáljuk. Visszarakjuk, úgy is próbáljuk. Nem megy. Továbbra sem.

Majd kihív egy szerelőt -így Márta. Hát ekkora szégyenben csak nem maradunk!

A képen Márta, a forrás a youtube.com

Megfúrjuk a bútor oldalát, hogy ellenirányból is tudjuk egyenesben tartani az anyát. Nem túl szép megoldás, de majd azt a felét tesszük a fal felé. Így sem jó. De hát olyan nincs, hogy ezt most feladjuk. Márta évtizedeken át harcolt különböző felettesekkel, kollégákkal, hatóságokkal a kisiskolás gyerekekért. Hogy az iskola ne kaloda, hanem fészek legyen. (Ezt persze ő fogalmazza meg ilyen szépen.) Hogy az iskola ne egy rákényszerített szabályokkal körülbástyázott intézmény legyen, hanem a tudásvágy, az öröm, az ismeretszerzés, a megtapasztalás temploma. A rendszerváltás előtt! Most akkor mi adjuk fel a küzdelmet ketten egy csavarral szemben?

Végül megkap a csavar. Megtalálta a helyét. Befúródik, beilleszkedik oda, ahova való. Végre sikerült! Nagy az öröm!

De hát erre nevel Márta is. Most olvasom Örömre nevelni címmel nemrég megjelent könyvét. Csoda ez az asszony. Másnap e-mailt ír, hogy remekül aludt az új ágyikójában.