Németh Ákos írása

Amikor érzem magamban az erőt, és időm is van, belemegyek hosszabb politikai vitákba, mivel úgy gondolom, ilyenkor lehet leginkább átadni, hogy mit is gondolunk a világról. Ezért a minap, egy jellemzően ellenzéki csoportban, megosztottam egy cikket arról, hogy Bokros Lajosnak ideje lenne már lelépni a politikai palettáról. Természetesen a hatás nem is maradt el, egyből károsnak, és bomlasztónak titulálták a cikket. Opponenseim legfőbb érve:  „Bármilyen változás minimum feltétele az ellenzéki együttműködés”

Na, ebben pontosan fordítva gondolkodunk, nem a régi arcokat, és szervezeteket kéne erőltetni a végtelenségig, hanem előbb vállalható ellenzéket csinálni, csak aztán elvárni a támogatást. Tehát a mondat szerintem inkább így hangzik:

 „Bármilyen ellenzéki együttműködés minimális feltétele a változás.”

A másik kedvencem:

„Az emberek jó eséllyel elfogadnak egy olyan jelöltet is, akit amúgy a hátuk közepére nem kívánnak. Sokan lesznek, akik meghozzák ezt az áldozatot, és lenyelik a békát, a kormányváltás érdekében.”

Ez a klasszikus: mi vagyunk a kisebbik rossz. Na ebből van elege az embereknek, inkább el se mennek szavazni, minthogy olyanra adják le a voksuk, akit a hátuk közepére sem kívánnak, csak azért, mert Ő nem Orbán Viktor.

Előbb talán valamiféle elképzelést kéne felmutatni, hogy mégis mi a fenét kezdenénk a kormányrúddal, ha a mi kezünkbe kerülne.

Az LMP-ről az a tévhit kering, hogy nem hajlandó összefogni senkivel…

Ha megkérdezel egy LMP-st, azt fogja mondani, hogy természetesen bárkivel összefogna a kormányváltás érdekében, aki hasonlóan gondolkodik a világról. De ha azt kérded tőle, hogy a jelenlegi politikai palettáról kivel tudná elképzelni az együttműködést, hát akkor valószínűleg bajban lenne.

Miért van ez így? Elsősorban azért, mert az LMP-nek egészen konkrét elképzelése van, hogy hogy lenne jobb hely Magyarország, és ebből nem szeretne engedni, még annak érdekében sem, hogy ha ezáltal  közelebb kerülne a hatalomhoz. Mondok egy példát. Orbán Viktor bevezette az egykulcsos adót, miszerint mindenki egységesen ugyanannyi SZJA-t fizet. Szerintem ez nem igazságos, a társadalmi szolidaritás nevében, aki mondjuk, az átlagkereset duplája felett keres, akkor az átlag keres duplája feletti részre fizessen többet. (Teljesen légből kapott számok, csak a példa kedvéért). Most komolyan össze kéne fogni Bokros Lajossal, aki pontosan ugyan azt mondja ebben a kérdésben, mint a jelenlegi miniszterelnök?

Vagy az LMP bírálja a Fideszt, hogy Putyin tenyeréből esznek, erre működjön együtt egy olyan párttal, akit Putyin pénzel?

Esetleg olyan szervezettel, aki felvállaltan úgy dönti el, hogy mit gondol a világról, hogy körbehaknizza az országot, megkérdezi mire van igény, és majd amire legnagyobb igény van, azt fogja gondolni? Ez most komoly?

(Természetesen a példákban szereplő pártok, kitaláltak, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.)

Ekkor jön, a bölcselet, hogy kompromisszumot kell kötni….

Na igen, de hol a határ? Annak a pártnak, amelyiknek nincs valós ideológiája, csak a hatalom megszerzése a cél, ott ez nem merül fel problémaként, (Tegnap Eu-s zászlót égettünk, ma már béruniót szeretnénk. Tegnap mi csaltunk a metró tenderen, de ma már a kormányt szidjuk, hogy ugyan ezt teszi. Esetleg huszonöt éve azt mondtuk, hogy „Ruszkik haza”, ma mi is járunk a diktátor találkozókra Putyinnal karöltve… stb). az LMP nem ilyen, itt letisztult ideológia van, amiből nem szeretnénk engedni, hogy ez idealizmus, és naivitás, és ha így teszünk ki fogunk esni a parlamentből? Lehet, de mi hiszünk benne, hogy: Lehet Más a Politika.