Szerző: gazt.evő

Emlékszem az arcokra tavaly az oviban, mikor beállítottam egy kosár frissen szedett zöldséggel. Még földes volt mindegyik. Kisebb fennakadás történt a folyosón, mert a csodálkozás mellett a váltószandi becsatolása már nem ment olyan zökkenőmentesen.

Bevittem a csoportba és átadtam az óvónőnek. Aznap megvolt a téma: a zöldségek. Nem könyvből vagy képekről ismerkedtek. Megfogták és megkóstolták őket. Hogy miért passzióm a gyerekek zöldségek iránti érdeklődésének felkeltése? Meglepődsz…nem azért hogy egészségesebben éljenek, vagy étkezzenek. Egyszerűen azért, hogy ennek lehetősége megadasson nekik. Sok a meló, a stressz meg egyébként is ott a hipermarket. Vagy csak a zöldséges a sarkon.

Minek termeljek? –kérdezik sokan tőlem. Az én gyerekeimnek természetes hogy kimennek a kertbe ha szeretnének valami zöldet enni. Nekem is az volt, mindig is így éltem. Ha nem így nevelnek, engem sem biztos hogy érdekel. Mit ad nekem a kertem? Stresszmentesít, feltölt, kiszolgál, ad, pénzt takarít meg. Ha csendben körülnézel, nyitottan a környezetedben észreveszed, hogy az alpha generációnak (ezt a kifejezést ma tanultam) fogalma sincs arról, hogy a kechup paradicsomból van, vagy, hogy a sóska valójában nem egy folyékony valami. Nem tudják, hogy a sárgarépa a föld alatt terem vagy épp mi az a mángold. Na jó ezt a felnőttek sem mindig tudják. Trendi lett a bio, a helyi őstermelő. Szuper, ennek örülünk. De a gyerek attól még nem ismeri fel a cukkinit. Na hogy miért ráncigálom a témát ennyire? Mert szükség van az átörökítésre, a tudás átadására. Hiszem, hogy ha erre figyelünk és megadjuk a lehetőséget, sok gyerek majd élni fog vele. Ne mi döntsük el, hadd döntse el ő, hogy mit kezd ezzel a tudással. Na meg ki tudja…jön a világvége, szinte minden évre jut egy. Mi van ha egy mindent elsöprő pusztítás után senki sem tudja majd hogy a paradicsomot hogy kell ültetni, nevelni? Többet nem lesz kechup?