Párbeszéd: van kivel?
Miután Botka László bejelentette, hogy lemond a miniszterelnök jelöltségéről minden borulni látszik a hazai politikában. Még az a kevés is ami stabilnak látszott. Jelen bejegyzésünkben a Lehet Más a Politika és az Együtt után most a Párbeszéd esélyeit latolgatjuk. Az írás még Botka bejelentése előtt született, így elképzelhető, hogy egy felálló új helyzetben ismét elővesszük a témát és megnézzünk, hogy mik az esélyei a Párbeszédnek, vagy éppen az Együttnek.
2013. január 27-én a kétnapos LMP kongresszus másnapján jutott repeta bőven a küldötteknek: az előre megrendelt ebéd helyett jópáran egy új párt megalakítását választották. Az előtte lévő nap éles vitával, majd egyértelmű döntéssel zárult: a zöld párt nem hajlandó együttműködési megállapodásokat kezdeményezni a Bajnai Gordon vezette Együttel.
Jávor Benedek bejelenti a PM megalakulását
A megállapodáspártiak másnap már nem is mentek el pártjuk kongresszusára. Máshol gyülekeztek, hogy megalakítsák a Párbeszéd Magyarországért (PM) pártot, amelyet baloldali zöld szervezetként definiáltak. A kilépőkkel tartott az LMP frakció nagyobb része. Bár a mezei tagok döntő többségben maradtak, számos önkormányzati képviselő is csatlakozott hozzájuk, így Budapesten erősebb, de vidéken is jelenlévő hálózattal kezdtek bele a munkába.
Az Együttel való összefogásra nem vártak sokáig: két hónap sem telt el az alakulásuk bejelentése után, máris választási szövetséget kötöttek. Innentől kezdve a PM önálló entitásként nem létezett, csupán egy pártszövetség másodhegedűse volt a neoliberális párt mellett. Ráadásul egyre inkább csúsztak ők is bele abba az örvénybe, amelyet mindenki látott, csupán ők nem: Bajnai támogatása együtt jár az MSZP-vel való együtt indulásra, sőt Gyurcsány, Fodor Gábor stb kényszerű elfogadására is. Ezt már csak unikummal tudták elviselni a PM vezetői is, ám mégis belementek az összefogásba, majd azzal együtt álltak bele a falba: az összefogás nem hogy nem tudta legyőzni a Fideszt, de még csak megszorítani sem sikerült. A Parlamentbe csupán egy PM-es politikus, Szabó Tímea társelnök került be. Nem hogy önálló frakciót nem tudott alakítani a párt, de még az Együttel összefogva sem, hiszen még úgy is csak négyen voltak. Eközben szembesülniük kellett azzal is, hogy egykori pártjuk, az LMP képes volt az önálló bejutásra és a frakcióalakítása is.
A pár hónappal későbbi Európa Parlamenti választásokra nem nem az összefogással, hanem csupán az Együttel közösen indult a párt. Itt közösen 7%-ot sikerült elérniük, ami egy képviselő bejutására volt elég. Bár a listát Bajnai vezette, ám ő ahogy az Országgyűlésbe, úgy az EP-be sem ült be, így a PM-es Jávor Benedek kapott mandátumot, aki a zöldek frakciójába foglalt helyet.
Az őszt még együtt csinálták végig, jórészt ismét a régi baloldal pártjaival összefogásban. A PM szempontjából elsősorban Karácsony Gergely zuglói polgármesterré választása volt fontos, hiszen innentől kezdve a párt Zuglót jelölte ki magának bázisként. Itt lett alpolgármester Szabó Rebeka egykori országgyűlési képviselő, és a kerületet nevezték ki mintaprojektnek, amely ha sikeresen működik, akkor az országosan is hatással lehet a párt támogatottságára.
Karácsony Gergely és Szabó Tímea a Párbeszéd társelnökei
Nem így lett. Sem a továbbra is népszerű Karácsony Gergely, sem az EP-ben kiemelkedően aktív Jávor, sem az Parlamentben akciózó Szabó Tímea nem húzta felfelé a PM-et. Pedig a 2014-es önkormányzati választások után leváltak az Együttről, és elkezdtek önállóan politizálni. Kerestek és találtak olyan egyedi témákat, mint például a garantált alapjövedelem. Mindez hiába. A párt nem hogy megerősödni nem volt képes, de egyre vesztett az amúgy is csupán pár százalékos támogatottságából és már kimutathatatlanokká váltak. Bár nagy, látványos kilépések, szakadások nem történtek, de a tagságuk is egyre fogy. Vidéki alapszervezetek tűnnek el, és a pártban maradt egykor (még LMP-sként ismertté vált) a médiumokban sokat szereplő arcok, mint pl. Dorosz Dávid, Schering Gábor, Szilágyi László, Szilágyi Péter koptak ki a politikai tudatból.
Hiába cserélték le logójukat, rövidítették Párbeszédre nevüket nem sikerült elmozdulniuk felfelé. Ebben a helyzetben a férfi társelnök Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltté való kinevezése merőben szimbolikus lépés volt és inkább azt szolgálta, hogy magát a pártot is megemelje. A PM így is csapdába került: önállóan semmi esélye, így vagy egy olyan új pólusba tudna beállni, amely nem akar abban a formában összeállni, ahogy azt Karácsonyék szeretnék, vagy a láthatóan egyre rosszabb formában lévő hétfőn bedőlt Botka projekthez társulnak, amelyben viszont ugyanúgy feladnák magukat, mint ahogy azt tették a 2014-es összefogás esetében. A pávatáncot minden esetre mindkét irányba eljárják, így viszont még nehezebb követni azt, hogy ténylegesen mit is akarnak azon túl, hogy vezetőik túléljék a jövő évet. Így olvashatunk olyanokat, hogy miniszterelnök-jelöltjük biztosan nem akar Botkával szemben politizálni, majd hogy megkezdik az együttműködési tárgyalásokat az Együttel is, de egy kósza sasszét egykori pártjuk, az LMP irányába is tesznek.
Karácsony Gergely miniszterelnök-jelöltsége a párt megemelésére szolgál
A hosszútávú túlélésre most úgy tűnik, hogy ahogy az Együttnek, a Párbeszédnek sincs semmi esélye. Akár összeáll egykori szövetségesével, akár nem, a Parlamentbe jutásra szinte semmi esélyük, ha nem kérezkednek fel az MSZP listájára. Ha ez megtörténik, akkor is csak maximum egy képviselői helyre számíthatnak, ami a lassabb kimúlásra elég csupán, rengeteg unikummal.