Szerző: Papp-Felber Anita

Mindenhonnan politikusok és leendő politikusok arcképe köszön vissza. Berobogok a városba, viszem a gyereket oviba, a lámpánál ott himbálódzik egy plakát, békésen követi a reggeli szél ritmusát. Mosolyog, elszánt a tekintete és valami jó dolgot sugall.

Csak az én polcom tele az ígéretekkel. Valahogy sosem értettem miért olyan fontos a kampány, miért kell mindenkin és mindenen átgázolva olyan ígéreteket tenni, amikről tudjuk, hogy beválthatatlanok. Számomra ez kissé megalázó. Degradáló. Nem nézik ki belőlem a szélben ringatózó fazonok, hogy belátok a függöny mögé?

Ami az idei választásokat illeti, azt kell, hogy mondjam: rendhagyó. Bár még csak 3 cikluson vagyok túl, ahol szavaztam, de ilyenre nem nagyon emlékszem az azelőtti időkből sem. Most nem arról szólnak a plakátok, hogy miért lesz nekem jobb, ha Bajusz Botond, vagy Kancsali Jóska nyer, hanem arról szól, hogy a másik miért hülye, a másik miért veszélyes és hogy egyáltalán mindenhol veszély van. Rettegj, de legalább gyanakodj… főleg nagy, nemzetközi szervezetekre, idős bácsira.

Kicsit úgy tűnik nekem, hogy a bajokért mindenki hibás, csak mi nem. Jövőbe látnak, mert tudják mi lesz, ha nem ők nyernek. De ezt a képességüket csak ilyenkor hívják elő?

Ez a kampány billeg a humoros és a szomorú között. De semmi esetre sem lehet komolyan venni. Egymás besározása és rossz színben való feltüntetése állanódan és kizárólagosan…. nincs más téma…
Jó, persze…ott van az egészségügy, ami egy örökzöld téma. Ezt mindenki mindig ígéri. Lehet, hogy jobbat tenne az egészségügynek, ha nem ígérne senki javulást, mert eddig csak rosszabb lett a helyzet.

Ne maradj le semmiről! Kövesd blogunkat és Facebook-oldalunkat (ITT), hogy mindig lásd, mit gondolunk a világról!